Az Afrika legboldogabb országaként is ismert Mauritius népszerű üdülőhely, különösen a nyugat-európaiak körében. Kedvező éghajlata, meseszép partjai és zöldellő hegyei miatt évente közel másfél millió turista keresi fel, sokan közülük nászútra érkeznek ide. De vajon tényleg annyira gyönyörű a sziget, mint a képeslapokon? Ha jó szögből nézed, akkor igen.
Nem tudok elképzelni jobb téli programot, mint hogy magam mögött hagyjam a hideg, borongós hétköznapokat és a tűző napon, pálmafák alatt pihenjem ki a fáradalmakat. 2022-ben megadatott ez a lehetőség és Mauritiuson ünnepelhettem a születésnapomat. Nem volt egyszerű döntés, hova is utazzak, végül az árak és programlehetőségek alapján az aprócska India-óceánban található szigetre esett a választásom.
Miért éppen Mauritius? Elsősorban trópusi úticélt kerestünk, ahol télen is meleg van, nem túl drága és van lehetőség túrázni is. Bár gyakorlatilag egy teljes napot igénybe vesz az oda vezető út, Mauritius mindhárom szempontból ideálisnak tűnt. Fogcsikorgatva kifizettük hát a repjegyet és foglaltunk egy hotelszobát a sziget északi részén, Trou aux Biches-en. Hosszú utazás után végül a születésnapomon landoltunk a napfényes Mauritiuson.
A dodók földjéből rabszolgasziget
Mauritius az 1600-as évek közepéig lakatlan volt. A gazdag növény- és állatvilággal rendelkező szigetre – egy-két kivételtől eltekintve – ember nem tette be a lábát. Ennek köszönhető, hogy az őshonos dodó is rendkívül jól érezte magát a trópusi paradicsomban. A nagytestű, röpképtelen galambféle azonban a holland telepesek érkezése után nem sokkal kihalt. A korabeli feljegyzések alapján a dodók rendkívül bizalmas állatok voltak és nem futottak el az ember láttán sem. Annak ellenére, hogy húsuk rendkívül zsíros és rágós volt, az ide érkező hollandok előszeretettel fogyasztották el a különleges madarakat. Kihalásukat a félénkség teljes hiánya és a telepesek által behozott és később elvadult háziállatok okozták, amelyek felfalták a földön fészkelő dodók tojásait.
A Mauritius nevet is holland hajósok adták a szigetnek az akkori uralkodó, Móric orániai herceg után. Hiába alakítottak ki cukornád és dohány ültetvényeket és hurcoltak ide rabszolgákat Madagaszkárról, a telepesek végül feladták a területet, amelyet néhány évvel később a franciák vettek birtokba. A francia uralom alatt a lakosság megsokszorozódott, bár ez elsősorban az rabszolgák számának emelkedését jelentette. Ekkoriban a szigeten élők 80%-a rabszolga volt.
1810-ben Mauritius brit kézre került, de csak 1833-ban szüntették meg a rabszolgatartást. Az ennek következtében kialakuló munkaerőhiányt elsősorban indiai vendégmunkásokkal igyekeztek orvosolni. Az ide érkező indiaiak nagy számát jól mutatja, hogy lakosságnak ma is közel kétharmada rendelkezik indiai felmenőkkel. Az ország 1968-ban nyerte el függetlenségét az Egyesült Királyságtól, de továbbra is a Nemzetközösség tagja. A helyiek többségének mauritiusi kreol az anyanyelve, amely leginkább a franciához áll közel. A franciát szinte mindenhol megértik, de az angollal is egészen jól el lehet boldogulni.
Egy nap alatt a sziget körül
Mauritius egy nagy és számos kisebb szigetet foglal magába. A fősziget területe nagyjából akkora, mint Magyarország legkisebb megyéje, Komárom-Esztergom vármegye. Ezek után talán nem meglepő, hogy a főbb nevezetességeket akár egy nap alatt is végig lehet járni. Nyaralásunk első napján összebarátkoztunk egy helyi taxisofőrrel, Maxszel, aki később felajánlotta, hogy bejárja velünk a legizgalmasabb látnivalókat. Az egésznapos idegenvezetésért végül kb. 60 eurót kért el.
A túrát a Mauritius közepén magasodó Trou aux Cerfs nevű alvó vulkánnál kezdtük. A 80 méter mély kráter kb. 2 millió évvel ezelőtt keletkezett a szigetet is létrehozó vulkáni tevékenység során. A hely nem túl látványos, de legalább visszarepített minket Mauritius keletkezésének idejébe.
A következő állomásunk a Ganga Talao (vagy Grand Bassin) nevű tó volt, amely a helyi hindu közösség szent helyének számít. Mauritius az egyetlen olyan afrikai ország, ahol a hinduizmus a legelterjedtebb vallás, a lakosság közel fele hindu vallású. Sivaratri (Siva éjszakája) idején közel félmillióan indulnak útra, sokan közülük mezítláb, hogy a tóhoz zarándokoljak a sziget legkülönbözőbb pontjaiból.
Innen nem messze, Mauritius délnyugati felén húzódik a Black River Gorges Nemzeti Park. A sűrű erdők és zöldellő hegyek számos túraútvonallal is szolgálnak, mi azonban – idő hiányában – csak két kilátópontot látogattunk meg. Először az Alexandra-vízesésnél álltunk meg, amely a sziget egyik népszerű turistacélpontja. A vízesést valójában éppen csak el lehet csípni a sűrű bozót mögött, az itt tanyázó majmok viszont rendkívül szórakoztatóak voltak.
Az igazán lélegzetelállító látványért néhány kilométerrel arrébb kellett autóznunk. A Google Mapsen Gorges Viewpoint néven jelölt kilátóhelyről végtelen zöld dombokat és völgyeket csodálhattunk meg. Ezért már érdemes volt ennyit utazni.
A nemzeti park szélén található a különleges természeti adottságairól híres Chamarel. Ez volt az első fizetős attrakció, fejenként 500 rúpiáért (kb. 10 euró) tekinthettük meg a Chamarel-vízesést és a Hétszínű Földet. Előbbi egy közel 100 méter magas zuhatag, amelyet két folyó, a St Denis és a Viande Salée táplál.
Alig néhány száz méterre innen, pedig Mauritus vulkáni múltjának egy másik látványos emlékét csodálhattuk meg. A Hétszínű Föld dűnéi többé-kevésbé piros, barna, lila, zöld, kék, ibolya és sárga színekben pompáznak. A kialakult rétegek és színek elsősorban az olvadt vulkáni kőzet különböző hőmérsékleten történő lehűlésének következményei.
A nap zárásaként a helyi rumgyárba látogattunk el. A chamareli cukornádültetvények szomszédságában épült szeszfőzde múzeumként is működik, ahol bepillantást nyerhetünk a mauritiusi rumkészítés különböző szakaszaiba. A látogatás végén természetesen van lehetőség kóstolásra is. Meglepő módon egyáltalán nem sajnálták az italt, így a tizedik rum ízlelése után kellemesen beszédültünk a tűző napon.
Túra a rabszolgák rejtekhelyén
Bár egynapos kirándulásunk alatt a sziget jelentős részét sikerült bejárnunk, egy helyet még mindenképpen szerettem volna meglátogatni. A Le Morne-félsziget Mauritius délnyugati csücskében fekszik, az itt magasodó hegy pedig 2008 óta az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. A legenda szerint szökött rabszolgák százai bujkáltak itt a sziklák között. A rabszolgaság eltörlése után a helyi rendfenntartó erők keresni kezdték őket, hogy értesítsék őket a jó hírről. Az egykori kényszermunkások azonban az egyenruhások láttán tucatjával vetették magukat a mélybe a hegy tetejéről, elkerülve ezzel, hogy újra megfosszák őket a szabadságuktól.
A Le Morne Brabant csúcsára egy igen meredek útvonal vezet fel, így csak gyakorlott túrázóknak ajánlott. Mi egy helyi idegenvezetővel vágtunk neki a csúcsra vezető közel egyórás útnak, aki azon kívül, hogy a hely történetéről és növényvilágáról is mesélt, a hegymászásban is segítségünkre volt. Nem először másztam már sziklát, így azt gondolom, egyedül is boldogultam volna, de mindenképpen adott egy kis extra biztonságérzetet, hogy volt velünk valaki.
Velünk tartott még négy hatvan körüli francia turista is, és bár ketten félúton feladták, a csapat másik fele sikeresen megmászta a hegyet. A túrának egyébként napfelkeltekor vágtunk neki, hogy elkerüljük a tömeget és a tűző napot. A korai indulás ellenére a csúcs közelébe érve egészen sokan voltak, így néhány gyors fotó elkészítése után indultunk is vissza a hegy lábához.
A hegymászás után volt lehetőségünk megpihenni Mauritius egyik legszebb strandján a Le Morne Beachen. A hófehér homokos partszakaszon többségében luxusszállodák találhatók, de szerencsére van szabadstrand is. A Google képkeresője jellemzően ezt a helyet mutatja, ha mauritiusi partokra keres rá az ember. A Le Morne Beach valóban lenyűgöző, ám a szigetnek csak igen kis része néz így ki. Az legszebb partok többsége ugyanis privát strand.
Katamaránon a szarvasok szigete körül
Az egyik legnépszerűbb mauritiusi program a katamarántúra. Számos utazási iroda szervez kirándulásokat a közeli kisebb szigetek valamelyikére. Minket is több taxisofőr és utcai értékesítő próbált meggyőzni arról, hogy ez lesz mauritiusi tartózkodásunk fénypontja. Nem hittem nekik. Nem láttam magam, ahogy a katamaránon táncolok tucatnyi ismeretlen emberrel üvöltő pop slágerekre. Láss csodát, ez a kép mégis valósággá vált.
Úgy döntöttünk valóban jó lenne a vízről is megcsodálni Mauritius partjait és taxisofőrünk le is foglalt nekünk egy utat Île aux Cerfs-re (Szarvas-sziget). A kb. 30 eurós árban az ebéd és korlátlan italfogyasztás is benne volt. Utóbbi magyarázatul szolgálhat arra, hogyan is kötöttem ki a katamarán fedélzetén vonatozó ittas turisták között.
Nem gondoltam, hogy így lesz, de a taxisofőrünknek igaza lett: tényleg ez volt a kedvenc programom az itt töltött egy hét alatt. Île aux Cerfs sekély partjai valóban lenyűgöző látványt nyújtottak, ráadásul még egy ejtőernyős vízisízésre is befizettünk, hogy fokozzuk az izgalmakat. Ez volt a legturistásabb (és legdrágább) napunk, de lényeg a lényeg, hogy remekül éreztük magunkat.
Szállás és éttermek
Mauritius legszebb tájai és főbb nevezetességei a sziget déli felén találhatóak, ha viszont nagyobb nyüzsgésre, több étteremre és szórakozóhelyre vágyunk, akkor érdemesebb megszállni a városiasabb északi oldalon. A sziget egyébként egészen kicsi, így akár egy-másfél óra alatt is el lehet jutni egyik végéből a másikba.
Én a háromcsillagos Casuarina Hotel mellett tettem le a voksom. Mivel elsősorban pihenni szerettem volna, így fontos volt, hogy szép partszakaszon legyen és ne túl távol a víztől. A Trou aux Biches-en fekvő szálloda jó választásnak bizonyult, a közeli Grand Baie nevű településen pedig számos jó éttermet, bárt és koncerthelységet is sikerült találnunk. Kiemelném a Le Capitaine nevű, elsősorban tengeri herkentyűkre specializálódott helyet és La Terrasse kis, családias hangulatú éttermet.
További utazós tartalmakért kövess Instagramon, TikTokon és Facebookon is!
