Az USA harmadik legnagyobb városa kiváló példa arra, hogy miért érdemes a partvidékeken túl az ország belseje felé is kalandozni. Chicagóban lenyűgöző épületek, hatalmas partok és hangulatos utcák sokasága vár, és turisták tömegeivel sem kell megküzdeni azért, hogy lőhess egy fotót.
Chicago volt az első amerikai város, ahova ellátogattam még 2016-ban. Akkor még nem sokat tudtam a metropoliszról azon kívül, hogy több kultikus produkció (pl.: a Reszkessetek betörők vagy a Vészhelyzet) is itt játszódik. Emlékszem a pillanatra, amikor a downtown szívében először sétáltam fel a metrómegállóból és megpillantottam a fölém magasodó épületeket. Azonnal szerelembe estem a hellyel. Azóta a zord chicagói telet is többször megtapasztaltam, a szerelem viszont továbbra is tart.
Faházakból a világ legmagasabb épületei
A 18. század végén alapított Chicago néhány évtized alatt vált az Amerikai Egyesült Államok egyik legjelentősebb városává. 1848 itt is egy kulcsfontosságú évszám, ekkor adták át ugyanis Chicago első vasútvonalát, valamint a Nagy-tavakat a Mississippi folyóval összekötő csatornát, amely megnyitotta az utat egészen a Mexikói-öbölig. A gazdasági fellendülés következtében a város lakossága megsokszorozódott. Az 1840-ben még csak alig néhányezer főnek otthont adó Chicago 1890-re milliós nagyvárossá duzzadt.
A nem mindennapi fejlődésnek egy tragikus esemény is a motorja volt. 1871-ben egy hatalmas tűvész gyakorlatilag a teljes belvárost elpusztította. A jellemzően fából készül épületek romjain azonban addig nem látott acélvázas toronyházak épültek: a világ első felhőkarcolói. Bár az úttörőnek számító Home Insurance Building (melyet 1885-ben adtak át) sajnos már nem áll, a korai felhőkarcolók számos példája megcsodálható a városban.
A legikonikusabb épületek a Chicago-folyó mentén sorakoznak, ahol a nyári szezonban építészeti hajótúrákat is szerveznek, de gyalogosan is megéri végig sétálni a partmenti sétányon. Itt áll a neogótikus stílusban épült Tribune Tower, melynek homlokzatán a világ leghíresebb épületeiből látható egy-egy apró darab. A relikviákat a Chicago Tribune nevű újság külföldi tudósítói hozták haza, hogy azok az irodájuknak is otthont adó toronyházat ékesítsék. Találunk itt egy-egy darabot a párizsi Notre Dame-ból, Edinburgh várából, a gízai piramisokból és a Taj Mahalból is. A Tribune Tower, akárcsak a szomszédban magasodó hófehér Wrigley Building az 1920-as évek kiemelkedő építészeti alkotásai közé tartozik.
Alig száz méterrel arrébb már egy égbe nyúló üvegépület áll a 2000-es évekből. A későbbi elnök, Donald Trump 2001-ben még úgy harangozta be épülő hotelét, hogy az a világ legmagasabb épülete lesz, a szeptember 11-ei New York-i terrortámadás után azonban jelentősen módosítottak a terveken. A 357 méter (antennával 423 méter) magas Trump Tower végül a város második legmagasabb toronyháza lett. Tervezője az az Adrian Smith, aki a dubaji Burj Khalifát is megálmodta. Ez a felhőkarcoló 2009-es átadása óta rekorder a maga 830 méteres magasságával.
Ha pedig a világ legmagasabb épületeiről beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a Willis Tower mellett. A Loop kerületben található 108 emeletes toronyházat 1973-ban nyitották meg és 25 éven át volt a világ legmagasabb épülete. A trónról 1998-ban taszították le a Kuala Lumpurban épült Petronas ikertornyok. Ma ez Amerika harmadik legmagasabb épülete, kilátószintje pedig a város egyik legnépszerűbb látványossága. Ha fentről is szeretnénk megcsodálni Chicago városát, akkor én inkább a John Hancock Center kilátóját javaslom. Ez ugyan egy alacsonyabb felhőkarcoló, viszont remek kilátás nyílik a belvárosi felhőkarcolókra és a Michigan-tóra is.
Közel a természethez a város szívében
A nagy chicagói tűz nemcsak a felhőkarcolók építésének adott teret, hanem a város partvidékének és zöld területeinek újragondolását is lehetővé tette. A gondos tervezésnek köszönhetően egy olyan metropolisz épült fel, ahol minden lakos könnyen hozzáfér valamilyen parkhoz, ez pedig egy rendkívül élhető várost eredményezett. A Michigan-tó partja is új formát öltött. Megépült a Lake Shore Drive, amely eredetileg egy tóparti sétány volt, később viszont egy soksávos autóúttá vált. A vízpart közvetlen környezete azonban ma is az embereké, itt strandok és fasorok terülnek el.
A tó belvárosi részén feltöltéssel új területeket is nyertek, így megépülhetett a Grant Park, amely otthont ad több különféle kertnek és a világ egyik legnagyobb szökőkútjának, a Buckingham Fountainnek is. A park azóta bővült is, 2004-ben például átadták a vasúti sínekre épült Millenium Parkot is, amely az utóbbi években Chicago legnépszerűbb látványossága lett.
Találunk itt szabadtéri színpadot és egy különleges művészeti alkotást is. A babként elhíresült hatalmas szobor neve hivatalosan Cloud Gate, azaz felhő kapu. Fényes felületén visszatükröződnek a belváros felhőkarcolói, de a köré gyűlt turisták magukat is kedvükre fotózhatják benne.
Nem messze innen húzódik Chicago másik népszerű célpontja, a Navy Pier. A közel egy km hosszú mólót 1916-ban adták át, elsősorban kikötőként és rendezvényhelyszínként szolgált. A Navy Pier azóta volt katonai kiképzőközpont és egyetemi épület is, ma pedig éttermek, bárok és boltok sokaságát látogathatjuk meg itt. A móló sétányáról pedig fantasztikus a kilátás a Michigan-tóra és Chicago városára.
Múzeumok és a híres deep-dish pizza
Bár Chicago viszonylag fiatal város, mégis itt található a világ egyik legnagyobb és legrégebbi múzeuma, az Art Institute of Chicago. Az 1879-ben alapított intézmény állandó kiállításain közel 300 ezer műtárgyat tekinthetünk meg, köztük Picasso, Seurat és Van Gogh alkotásait is.
Az amerikai festészet kiemelkedő alkotói is képviseltetik magukat a múzeumban. Itt állították ki Grant Wood ikonikus festményét az Amerikai gótikát és Edward Hopper Éjjeli baglyok című képét. Az Art Institute-ban akár egy egész napot is el lehet tölteni, de néhány órát mindenképpen érdemes rászánni. Működik még a városban planetárium, természettudományi múzeum és kortárs galériák is, úgyhogy esőnapi (vagy hóvihari) programokból nincs hiány.
Ha egy klasszikus chicagói ételt is megkóstolnánk, akkor egy Giordano’s pizzériát kell útba ejteni. Az étteremlánc chicagói stílusú, úgynevezett „deep-dish” pizzákra szakosodott. A magasfalú edényben készült különlegességhez rendkívül sok sajtot és szószt adnak és általában legalább 45 percig sül. Nem a legegészségesebb étel, de egy hosszú városnézéssel töltött nap után rendkívül jól tud esni.
A szeles és bűnös város
Chicagót szeles városként is szokták emlegetni. Bár igaz, hogy télen az extrém hidegre is fel kell készülni, a város nem nevezhető kimondottan szelesnek. Bostonban például erősebb széllökéseket szoktak mérni. A becenevet valószínűleg rivális városok (New York, mások szerint Cincinnati) akasztották városra. Céljuk elsősorban az lehetett, hogy csökkentség az elképesztő gyorsasággal fejlődő Chicago vonzerejét.
A 20. század második felétől a „bűnös” jelző kezdett ráragadni városra. Rohamos ütemben növekedett a bűncselekmények, különösen a gyilkosságok száma. A bűnesetek elsősorban még ma is bandaháborúkhoz köthetők, általában drogterjesztők keverednek harcba egy-egy terület ellenőrzése miatt. Ezek Chicago déli kerületeiben összpontosulnak, ahol a legnagyobb a szegénység és a legrosszabb az infrastruktúra. Hiába kerültek ki innen magas rangú politikusok (Chicago első fekete polgármestere vagy az ország első fekete first ladyje, Michelle Obama), a probléma azóta is fennáll.
A belvárosban elsősorban az autólopások száma magas, így itt nem kell tartani különösebb atrocitásoktól. A tömegközlekedés is egészen fejlett, különösen a többi amerikai városhoz képest, így viszonylag gyorsan és egyszerűen utazhatunk a fent említett úticélok között.
További utazós tartalmakért kövess Instagramon és Facebookon is!
