Kevés város profitált annyit egy építészeti baklövésből, mint Pisa. Ha a 12. században épült harangtorony alatt nem süllyed meg a talaj, talán ma nem is érkeznének ide tömegével a turisták. A torony viszont megdőlt, a turisták jönnek, de vajon mit is találnak Pisában az ikonikus látványosság mellett?
Pisa Toszkánában található az Arno folyó partján, alig néhány kilométerre a Tirrén-tengertől. Fontos egyetemi város, de itt található a régió elsőszámú reptere is. A firenzei utam tervezésekor hamar világossá vált, hogy sokkal egyszerűbb Pisába repülnöm, így egyértelmű volt, hogy itt is szétnézek. A belváros ráadásul gyalog is mindössze fél óra a reptértől. Landolás után felkaptam hát a hátizsákom és nekivágtam a pisai utcák felfedezésének.
Alig 15 perc séta után már a központi vasútállomás szomszédságában, a Sant'Antonio Abate templomnál voltam, amelynek tűzfalát Keith Haring Tuttomondo című falfestménye díszíti. Ez volt az amerikai street art művész egyik utolsó alkotása 1990-ben bekövetkezett halála előtt. Haringet egy New York-i utcán szólította meg egy olasz diák, és kérdezte meg, hogy lenne-e kedve egy falfestményt készíteni Pisában. Miután Haring igent mondott, a diák családja hozta őt össze a pisai önkormányzattal. A művész később az egyik legfontosabb projektjeként hivatkozott erre az alkotásra.
Nem messze innen már az Arno folyó csordogál. A város apró, Santa Maria della Spina nevű temploma mellett sétáltam át a Ponte Solferinón, hogy a dóm felé vegyem az irányt. A hídról fantasztikus kilátás nyílik a partmenti utcákra és a mögöttük húzódó hegycsúcsokra. Néhány sarokra innen pedig már meg is pillantottam a híres harangtornyot.
A pisai dóm tér (hivatalosan Piazza dei Miracoli) és annak három fő épülete, a dóm, a harangtorony és a keresztelőkápolna 1987 óta világörökségi helyszínek. A Szűz Máriának szentelt dóm építése 1064-ben kezdődött, jó száz évvel a másik két épület előtt.
A harangtorony kisebb-nagyobb kihagyásokkal közel kétszáz évig épült. Öt évvel a munka megkezdése után a talaj gyengesége miatt megsüllyedt és enyhén megdőlt dél felé. Építése ezután száz évig szünetelt, ekkor ugyanis a pisaiak folyamatosan hadban álltak a közeli városállamokkal. Amikor a munka újra indult, az következő emeleteket már úgy építették, hogy azok kiegyensúlyozzák a dőlést (az északi oldalon kicsit magasabbak).
Az ikonikus tornyot többször próbálták kiegyenesíteni. 1936-ban Benito Mussolini rendelte el, hogy öntsenek betont az alapozásába. Olaszország diktátora úgy vélte, hogy az ország egyik fontos jelképe csak nem lehet ferde. Akciója nem járt sikerrel, a torony ugyanis a betontól még inkább megsüllyedt. 1990-ben közel 5,5 fokos dőlést mértek, ezt sikerült 4 fokra redukálni éveken át tartó felújítási munkálatok során.
A tér ingyenesen látogatható, az épületekbe viszont csak jeggyel lehet belépni. Ez talán az egyetlen olyan hely Pisában, ahol tömegre lehet számítani, a legtöbben ugyanis kifejezetten a ferde torony miatt érkeznek ide.
Néhány utcával távolabb, Piazza dei Cavalieri már szinte alig lézengett néhány ember. Ez a tér volt a középkori Pisa közigazgatási központja és a városállam fő ünnepségeinek helyszíne. Itt kiáltották ki Firenze uralmát és Pisa függetlenségének végét is 1406-ban.
A vasútállomás felé még vettem egy fagyit a folyóparton található Gelateria De' Coltelliben, majd végig sétáltam a város népszerű bevásárló utcáján a Corso Italián. Mindössze három órám volt Pisában, de a főbb látványosságokat így is sikerült felkeresnem. A város egyébként kifejezetten hangulatos és az is jól esett, hogy hatalmas tömegekkel sem találkoztam. Firenze csak alig egy óra innen vonattal, így, ha csak egy fél napra is, de érdemes beiktatni Pisát az toszkán útitervünkbe.
További utazós tartalmakért kövess Instagramon, TikTokon és Facebookon is!
