Egyetlen város van csak Nagy-Britanniában, amely természetes melegvízű forrással büszkélkedhet, ez pedig a Délnyugat-Angliában fekvő Bath. Már az ókori rómaiak is szívesen pihentek a helyi fürdőben, Bath pedig még kétezer évvel később is kedvelt turistacélpont.
Ország: Egyesült Királyság (Anglia)
Népesség: 90 000
Nyelv: angol
Pénznem: brit font
Legközelebbi nagyvárosok: Bristol, London
A fürdők szerelmeseként mindenképpen szerettem volna felkeresni Anglia egyetlen igazi fürdővárosát, és mikor lehet erre jobb alkalom, ha nem éppen egy hideg, borongós hétvégén, amikor különösen jól esik forró vízben ücsörögni. Bath Londonból másfél óra alatt megközelíthető vonattal, Bristolból pedig alig fél óra az út. Bár közel 90 ezren laknak itt, a zöldellő dombokkal határolt település kellemes vidéki hangulatot áraszt. Mindenhol aranyszínű kőházak sorakoznak, a dimbes-dombos felszín és a kanyargó utcák pedig különösen izgalmassá teszik a város felfedezését.
RÓMAI KORI ROMOK ÉS MODERN TETŐMEDENCE
A vasútállomástól alig tíz perc alatt elsétáltunk a római fürdőhöz és a mellette magasodó Bathi apátsághoz. Nagy szerencsénkre alig néhány lépésre innen egy családi üzemeltetésű vendégházban sikerült megszállnunk, karnyújtásnyira a főbb nevezetességektől. Itt jegyezném meg, hogy a város egyáltalán nem olcsó, mi is sokáig keresgéltünk, mire egy elfogadható árú és elhelyezkedésű szobát találtunk. A Three Abbey Greenazonban tökéletes választásnak bizonyult. A város egyik leghíresebb lakosáról, Jane Austeníróról elnevezett szárnyban kaptunk egy hangulatos, tetőtéri szobát, az árban (130 font/éj két főre) pedig egy kiadós reggeli benne volt.
Különösen forgalmas hétvégét sikerült kifognunk, Bath rögbicsapata ugyanis a Leicesteri Tigrisekkel játszott éppen (ez számunkra csak akkor derült ki, amikor néhány száz szurkoló is felpréselődött mellénk a Londonból induló vonatra). A belvárosi utcák kifejezetten zsúfoltak voltak, úgyhogy hamar bemenekültünk a római fürdőbe, amely a nevével ellentétben ma már csak múzeumként működik.
A melegvízű forrás köré a Brit-sziget római megszállása (i.sz. 43 - 410) alatt épült egy fürdőkomplexum, melyet az évszázadok során többször átalakítottak. A ma látható építmények valójában a 18-19. századból származnak, amikor a fürdőhöz egy szalont is építettek, ahol az angol arisztokraták társalgás közben gyógyvizet kortyolhattak.
A múzeumi szárnyban római kori emlékeket és különböző medencéket tekinthetünk meg, a vízhez érni azonban itt tilos. Kárpótlásként a túra végén papírpoharak várnak minket és megkóstolhatjuk a híres gyógyvizet. A 18 és fél fontos belépőben pedig nemcsak ez, hanem egy audioguide és egy nyomtatott leírás is benne van (utóbbi magyar nyelven is elérhető).
A városba nem csak a többezer éves fürdő miatt érkeznek a turisták. 2006-ban a Thermae Bath Spa megnyitásával – közel százéves kihagyás után – Bath újra fürdőváros lett. Az ország egyetlen termálfürdőjeként, a hely különösen nagy népszerűségnek örvend, még úgy is, hogy az árak kifejezetten magasak. Mi egy kétórás jegyeket váltottunk, melyek darabja 42 font volt. Ezért cserébe köntöst, törölközőt és papucsot is kaptunk és 120 percig élvezhettük a beltéri Minerva-fürdőt, szaunákat, gőzkamrákat, valamint egy tetőtéri medencét. A fürdőben tilos fényképezni, így csak a tetőtéri medencéből elénk táruló kilátást mutathatom meg, de a beltéri termek valójában nem is kifejezetten érdekesek.
Az épület egyébként egészen kicsi, a bejutásra várók sora azonban annál hosszabb, így érdemes időben, közvetlenül nyitásra érkezni. Délután egy-másfél órát is állhatunk a bejáratnál, mire a medencébe huppanhatunk.
VILÁGÖRÖKSÉGI HOMLOKZATOK
Bath belvárosa rendkívül egységes képet mutat. Az épületek jelentős része a 18. században épült, amikor is Bath különösen népszerű volt az angol arisztokraták körében. Ennek a kornak a lenyomatát őrzik a Royal Crescent (Királyi félhold) és a Circus (Körtér) egyenházai, melyek a György-kori építészet iskolapéldái.
A György-kor egyébként - a viktoriánussal ellentétben - nem egy konkrét uralkodóra, hanem I. II. III. és IV. György uralkodásának idejére utal. Az építészetre ekkor a klasszikus, letisztult formák és a szimmetria volt a jellemző.
Bath városát elsősorban ezek miatt az épületek miatt vették fel a Világörökség listájára.
Az Avon-folyón átívelő Pulteney-híd szintén az 1700-as években készült el. Különlegessége, hogy akárcsak a firenzei Ponte Vecchiot, ezt is boltokkal építették be. A déli oldalon húzódó sétány különösen népszerű a turisták körében, innen ugyanis remek kilátás nyílik a hídra és az előtte lévő vízlépcsőre.
Érdemes betérni a 7. században alapított Bathi apátságba is, amelyet – akárcsak a szomszédos római fürdőt – többször is át- és újjáépítettek. Neogótikus tornyai például az 1800-as években készültek el.
A padlót és a falakat többszáz éves sírkövek és emlékművek borítják, de különös figyelmet érdemel a bordás boltozat is.
Bár az épületben jelenleg felújítási munkálatok zajlanak, továbbra is ingyenesen látogatható (ajánlott azonban 5 fontot adományozni).
DÉLUTÁNI TEÁHOZ GYÓGYÍTÓ PÉKSÜTEMÉNY
Miután felkerestük a város ikonikus épületeit, ideje volt kipróbálni a Bath híres péksüteményét.
A „bath bun” egy fánkhoz hasonló édesség, amelyet a legenda szerint egy helyi orvos, William Oliver készített reumás betegei számára.
A süteményről Jane Austen is megemlékezett egy 1763-as levelében, ahol arról ír, hogy elrontotta a gyomrát egy bath bunnal. Velünk szerencsére ez nem történt meg, a The Bath Bun nevű teázó specialitása kifejezetten jól esett a délutáni teánk mellé.
Egy sarokra innen pedig egy másik különlegességet is kipróbálhattunk: a Sally Lunn bunt. A péksüteményről elnevezett étteremben a főételeket egy félbevágott Sally Lunn bunon szolgálják fel, emlékezve a tányér elterjedése előtti időkre. Az étlapon az is elolvashattuk, hogy bár az 1500-as évek Európájában már egyre több helyen használtak tányért, Nagy-Britanniában még az 1700-as években is szívesen falatoztak cipókból vagy éppen Sally Lunn bunnból.
GYÖRGY-KORI IDŐUTAZÁS ÉS FELTÖLTŐDÉS
Bath tökéletes helyszín egy- vagy kétnapos kirándulásokhoz. A város Londonból és Bristolból is gyorsan megközelíthető, gyalogosan is könnyen bejárható, a Világörökség részét képező utcák és a római fürdő pedig biztosan nem okoznak csalódást.
