• Magyarul Utazó

Öt meglepő tény a prérivárosi létről

Ha szóba kerül Kanada, a legtöbben havas hegycsúcsokra, erdőkre és esetleg Toronto látképére asszociálnak. Ezek azonban csak nagyon kis százalékát teszik ki a világ egyébként második legnagyobb területű országának. A teljes képhez a végtelenbe nyúló füves síkságok, jégmezők és kietlen országutak is hozzátartoznak. És persze a prérivárosok, mint Edmonton.



Ország: Kanada (Alberta tartomány)

Lakosság: 900 000 fő (elővárosokkal 1,3 millió)

Nyelv: Angol

Pénznem: Kanadai dollár (CAD)






Kilenc hónapot töltöttem el Edmontonban, a kanadai préri egyik legnépesebb városában. Ez Alberta tartomány székhelye, olajipari központ és több, mint egymillió ember otthona. Nagyváros - mondhatnánk, de hamar kiderült számomra, hogy az igazi nagyvárosi érzést nem itt kell keresni. Pedig itt található a kontinens legnagyobb plázája (2004-ig a világ legnagyobb plázája) és Nyugat-Kanada legmagasabb épülete is, hogy elszórjak egy-egy érdekes információmorzsát. A város határában idilli olajfinomítók színesítik a látképet, a belvárosban pedig néhány égbe nyúló toronyházat is megcsodálhatunk. Az alábbiakban sorra veszem, mi volt az öt legsokkolóbb dolog a prérivárosi életemben. 



1. A TÉL 7-8 HÓNAPIG IS ELTARTHAT

A város látképe a befagyott North Saskachewan-folyóval

Edmonton Észak-Amerika legészakabbi nagyvárosa, “észak kapujának” is nevezik. Tudtam, hova megyek, milyen az éghajlat, mégis nehéz volt elfogadni, hogy itt valóban fél éven át havasak az utak. Olyannyira, hogy a legtöbb helyen nem is takarítják, így kellemesen ropoghat a hó a talpunk és az autó kerekei alatt.

A hógolyózás és hóemberépítés azonban itt nem opció, a levegő ugyanis annyira száraz, hogy a hó nem tapad össze.

Síelni tanulok a Rabbit Hill sípályáján. Sajnos még ma sem tudok...

A síléceket és szánkókat viszont akár áprilisig is nyugodtan elő lehet hagyni, nagy valószínűséggel lesz alkalom a használatukra. A féléves télhez, pedig az is hozzátartozik, hogy a fák, bokrok is csak későn, jellemzően május végén zöldülnek ki. A fák rügyezése, vagyis gyakorlatilag a tavasz, sokszor csak néhány napig tart, ahogy az ősz is viszonylag gyorsan, pár hét után véget ér ezen a vidéken. 


2. MINDENKI AUTÓVAL JÁR

Edmonton egyik bevásárló utcája, a Whyte Avenue

Észak-Amerikára alapvetően jellemző, hogy a tömegközlekedést (ha van) viszonylag kevesen veszik igénybe. Ez köszönhető az infrastruktúra hiányának, a hatalmas távolságoknak, az olcsó üzemanyagáraknak és Kanada esetében talán a már említett időjárási viszonyoknak is. 


Edmontonban gyakorlatilag másfél metróvonal van (a belvárosban ugyanazon a szakaszon közlekednek), a város területe azonban másfélszer akkora, mint Budapesté. A buszokra nem jellemző a pontosság és a járatok sincsenek úgy összehangolva, hogy ne kelljen 10-15 perceket várni a szakadó hóban. 


Edmonton annyira “autós város”, hogy sok helyen járda sincs és bizonyos helyeket szinte lehetetlen gyalog megközelíteni. Ki menne gyalog? - kérdezheti az önkormányzat. Ezzel párhuzamosan hatalmas parkolók díszelegnek a városban, sőt, hogy egy helyi magyar lakost idézzek:

“Edmonton gyakorlatilag egy nagy parkoló”.

Nincsenek sétáló utcák vagy jelentős közösségi terek, ahova szívesen kiülnének az emberek (leszámítva a nyári fesztiválszezon installációit). Persze megint meg kell említenem a féléves telet, hiszen ez nagyban hozzá is járul ahhoz, hogy az edmontoniak nem szívesen mozdulnak ki a jól befűtött nappalijukból. 


3. AZ EMBEREK EXTRÉM KEDVESEK

River Valley
Toronyházak a belvárosban

Az első két pontot olvasva talán úgy tűnhet, hogy Edmonton egy depresszív hely, pedig nem az. A társasági életet persze nem könnyítik meg a fent említett tényezők, ennek ellenére, vagy talán éppen ezek miatt, Edmonton (és gyakorlatilag teljes Kanada) lakossága rendkívül barátságos és segítőkész. A reggeli kávéd mellé mosolyt és kedves megszólítást is kapsz, az utcán megdicsérik a frizurád vagy az kabátod és az úttesten is mindig átengednek.

Ha lehet az előzékenységet túlzásba vinni, akkor az it megtörténik, hiszen az autósok néha még akkor is megállnak a zebránál, amikor a gyalogosnak pirosat mutat a lámpa. 

4. NYUSZIK SZALADGÁLNAK AZ UTCÁN


Amikor 2017 szeptemberében kiléptem az edmontoni otthonom ajtaján, és egy nyúl ült velem szemben az utcán, bevallom, kicsit meglepődtem. Az első gondolatom az volt, hogy biztos a szomszéd gyerekek házikedvence szökött meg. Elvégre, mit keresne egy random nyúl a város közepén? Random nyulak márpedig vannak. A várost kettészelő North Saskatchewan-folyó partja például hosszan elnyúló zöldterületet kínál az ugráló négylábúaknak, így nem meglepő, ha a közeli házak között is felbukkannak. Barnás bundájukat pedig télre fehérre cserélik. 



5. MÍNUSZ 40 FOK

A Wabamun-tó februárban

A tél errefelé nemcsak hosszú, hanem rendkívül hideg is. -20 fok Albertában még kellemes sétálóidőnek számít, van amikor azonban 30-40 fokkal is a 0 alá zuhan a hőmérő higanyszála.

Ez az a típusú hideg, amikor pillanatok alatt megfagy az orrnyálkahártyád és egy kiöntött forró teából is hamar jégszobor válhat.

Mégis mit lehet ilyen időben csinálni? Leginkább otthon maradni és keresni egy jó filmet a Netflixen. Jó hír, hogy általában csak néhány napon fordul elő ez az extrém hőmérséklet és a tél jelentős részében nincs hidegebb, mint mínusz 20-25 fok. 



EDMONTONI PROGRAMAJÁNLÓ


Fort Edmonton Park

Edmonton nem a szórakozás fellegvára. Itt található azonban Kanada legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeuma, a Fort Edmonton Park, ahol a város fejlődését követhetjük nyomon.

Igazi időutazásnak lehetünk itt részesei, hiszen Edmonton főutcáját építették meg az 1846-os, 1885-ös, 1905-ös és az 1920-as állapotok szerint. 

A város dombjai kiváló lehetőséget kínálnak egy kis síelésre, a közeli tavaknál pedig jéghorgászni is lehet. Azt hiszem, ez volt a legmenőbb dolog, amit a kanadai prérin láttam. A kocsinkkal behajtottunk a befagyott tó közepére, fúrtunk egy lyukat, arra jött a sátor, mi pedig a sátor belsejében vörösbor és egy hősugárzó társaságában vártuk, hogy jöjjön a kapás. 



Recent Posts

See All