Te elutaznál egy olyan szigetre, ahol nincsenek autók, sőt kiépített utak se? Brazília egyik legújabb világörökségi helyszíne pont ilyen. Az infrastruktúra hiányáért cserébe viszont végtelen esőerdők, képeslapra illő partok és látványos túraútvonalak várják az ide érkezőket.
Amikor elmondtam egy kedves dél-amerikai barátomnak, hogy Rio de Janeiróba készülök, azonnal azt mondta, hogy Ilha Grandét is útba kell ejtenem. Később több brazil ismerősünk is megerősítette, hogy ezt a szigetet látni kell. Nem tehettem mást, beiktattam az útitervbe. Csavartam viszont kicsit a dolgon, és nemcsak kellemes tengerparti relaxációt terveztem ide, hanem életem egyik legnagyobb túráját is.
Lepratelepből turistaparadicsom
Ilha Grandén (magyarul Nagy Sziget) ma alig 5000 ember ér, jelentős részük a sziget legnagyobb településén Abraãoban. Az elmúlt évszázadokban működött itt leprakórház, majd szigorúan őrzött börtön is. Utóbbit 1994-ben számolták fel, ezután pedig végre a turisták is felfedezhették a különleges szigetet. Azóta sorra nyitottak a vendégházak, és Rio környékének egyik népszerű hétvégi kirándulóhelyévé vált. A sziget élővilága ma is fokozottan védett, bizonyos részei csak kutatók számára látogathatók. Nem kell azonban aggódni, az elérhető túraútvonalak, vízesések és óceánpartok elegendő programot kínálnak. Akár hetekre is el tud veszni itt az ember. 2019-ben az UNESCO is felvette világörökségi listájára a szigetet és az innen nem messze fekvő Paratyt.
Esőerdei túra a Papagáj-csúcsra
Két éjszakára érkeztünk Ilha Grandéra, idő hiányában pedig a sziget legszebb kilátásával kecsegtető túráját szerettem volna megtenni. Ez a Pico do Papagaio, vagyis Papagáj-csúcsra vezető út, amelyet a legtöbben napfelkeltekor tesznek meg. Kevés félelmetesebb dolgot tudok elképzelni, mint sötétben túrázni egy esőerdőben pókok és kígyók között, úgyhogy mi délelőtt vágtunk neki a meredek 6 km-es ösvénynek.
Korábban több túrázós fórumon is olvastam a helyről, a legtöbben nehéznek, de teljesíthetőnek írták le. A szállásadónk próbált lebeszélni arról, hogy egyedül induljunk útnak, viszont már nem volt időnk túravezetőt keresni, és megmondom őszintén, nem is feltétlenül szerettem volna. Korábban vettem már részt szervezett hegymászáson például Mauritiuson, és ott is inkább tehernek éltem meg, hogy csoportosan kell haladni. Most az AllTrails alkalmazás segítségével folyamatosan figyeltük, hogy jó irányba haladunk-e, ez pedig éppen elég segítség volt. Az ösvény a legtöbb helyen egész jól ki van taposva, viszont nem mindenhol egyértelmű, merre is kell menni.
Az iszonyúan párás melegre viszont nem voltam felkészülve. Rio de Janeiro környékét éppen ezekben a napokban érte el egy melegfront, a hőmérséklet pedig ekkor is 32-33 fok körül volt. A hőérzet a páratartalom miatt ilyenkor 40 fok felett is lehet. Már a túra kezdetekor úgy izzadtam, mint előtte soha, és a fejenként másfél liter víz is szűkösnek bizonyult ebben az időben. Az ösvény ráadásul rendkívül keskeny, így szó szerint a sűrű dzsungelen kellett átverekednünk magunkat a csúcsra vezető úton. A felkészülés során több beszámolót olvastam tenyérnyi pókokról és méteres kígyókról – ezek szerencsére elkerültek minket. Helyette színes madarakat, pillangókat és óriási hangyákat kaptunk. Én bőven be is értem ezekkel. Az esőerdő látványa, az illatok, a hangok, mind lenyűgözőek voltak.
Közel három és fél órába telt felérnünk a 982 méter magas csúcsra. A felfelé vezető út felénél hosszabban megpihentünk egy apró pataknál, mielőtt nekivágtunk volna a meredekebb szakasznak. Ez a másfél kilométeres rész valóban emberpróbáló, a kilátás azonban mindenért kárpótolt. A Papagáj-csúcsról szemügyre vehetjük a közeli hegyeket és partokat, sőt még szárazföldig is ellátni innen. Ráadásul, mi teljesen magunkénak tudhattuk a hegytetőt, nem volt ott ugyanis kettőnkön kívül senki. A korai, vezetett túrákkal érkezők éppen előttünk indultak lefelé.
Nekem hatalmas élmény volt ez a közel 7 órás hegymászás, bár hozzá kell tennem, hogy ez a 6 kilométer hosszú útvonal tényleg csak gyakorlott túrázóknak ajánlott. Térerő a legtöbb szakaszon nincs, és nagyobb esőzések után a patakokból sem ajánlott inni. Nekünk szerencsénk volt, visszafelé fel tudtuk tölteni a kulacsainkat friss, kristálytiszta vízzel.
Szállás
A szigeten ma már mindenki megtalálhatja az igényeinek és pénztárcájának legkedvezőbb szállást. Mi Abraão szélén, az Asalem nevű helyen szálltunk meg egy meredek sziklafalra épített faházban. Innen fantasztikus kilátás nyílt az öbölre és a fölé magasodó hegyekre. A személyzet ráadásul kiválóan beszélt angolul és nagyon jó caipirinhát is készítettek. Mivel a kompok és hajók többsége Abraãoba érkezik és a legtöbb túraútvonal is innen indul, én mindenképpen ezt a települést ajánlom.
Megközelítés
Ilha Grandéra Mangaratibából, Conceição de Jacareíból és Angra dos Reisből indulnak kompok és hajók. A komp menetideje kb. 90 perc, míg hajóval már akár 30 perc alatt át lehet érni. Mi Paratyból utaztunk ide, így az ide legközelebb eső települést, Angra dos Reist vettük célba. Innen hajóval haladtunk tovább Abraão felé. Erre az úgynevezett flexboatra a helyszínen tudtunk jegyet venni kb. 15 euróért.
A Costa Verde nevű busztársaságnak több járata is indul a fent említett településekre Rióból és São Paulóból is. GetYourGuide-on pedig több privát opciót is találsz. Mi online foglaltunk transzfert Angra dos Reisből, mivel a buszmenetrend igen szegényes volt. Szerencsére ez is megfizethető volt.
További utazós tartalmakért kövess Instagramon, TikTokon és Facebookon is!
