Toszkána legnagyobb városát elsősorban a reneszánsz bölcsőjeként szokták emlegetni. Olyan művészek alkottak itt, mint Michelangelo, Leonardo da Vinci vagy éppen Dante. Középkori épületei a mai napig ámulatba ejtik az embert, ezen kívül fontos divatipari és kulináris központ is. Minden adott ahhoz, hogy tökéletes turistacélpont legyen, Firenze pedig él is ezzel a lehetőséggel.
Lassan tíz éve is lehetett, hogy olvastam Dan Brown Inferno című regényét, melynek első fele Firenzében játszódik. Azóta se olvastam több könyvet tőle, a városba azonban mindenképpen szerettem volna ellátogatni. Egy évtizedet kellett várni rá, de csak összejött. Egy hosszúhétvégére érkeztem Firenzébe nagy elvárásokkal és zsúfolt útitervvel. A dóm, a Ponte Vecchio vagy az Uffizi Képtár mind-mind kihagyhatatlanok, így jól át kellett gondolnom, hogyan is tudok majd mindent kipipálni a listáról. Mivel rengeteg turista látogat ide, érdemes online előre megvenni a jegyeket, különben akár órákig is sorban állhat az ember a tűző napon. Én is így tettem, így annak ellenére, hogy főszezonban, augusztusban voltam itt, sikerült zökkenőmentesen meglátogatnom minden helyszínt. Mutatom is az utazásom fénypontjait.
Dóm tér
Firenzébe látogatva, ha akarnánk se tudnánk nem észrevenni a dóm város fölé magasodó hatalmas kupoláját. A katedrális építését 1296-ban kezdték meg, de csak 1471-ben szentelte fel az akkori pápa. Még ma is a világ legnagyobb templomai közé tartozik. Homlokzata sokáig befejezetlen volt, majd a 19. században lebontották és neogótikus stílusban építették újjá.
A dómhoz tartozik egy harangtorony és egy keresztelőkápolna is, melyek, a kor szokásainak megfelelően, különálló épületek. A katedrális belseje ingyenesen látogatható, a torony, a kápolna és a kupola viszont csak jegy ellenében. Én a Giotto tervezte harangtornyot másztam meg, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a kupolára és Firenze belvárosára. Egyetlen hátránya, hogy a tetőt rács fedi, így pedig nem a legegyszerűbb fotózni.
Ponte Vecchio
A világ egyik leghíresebb hídja a 14. században épült az Arno folyó felett. Oldalához fecskefészekként kapcsolódnak kisebb-nagyobb üzletek. Ez akkoriban egyáltalán nem számított egyedinek, ma viszont már csak kevés ilyen híd áll. Az üzleteket eleinte főleg mészárosok lakták, a 16. századtól azonban csak ékszerészek bérelhetnek itt helységet.
A híd keleti oldalán halad az úgynevezett Vasari-folyosó, amely a firenzei városházát (Palazzo Vecchio) köti össze a Pitti-palotával, az akkor uralkodó Medici-család lakóhelyével. Ez volt az egyetlen olyan híd Firenzében, amelyet a II. világháború alatt nem robbantottak fel a visszavonuló német csapatok.
Uffizi Képtár
A világ egyik leghíresebb és leglátogatottabb múzeumában olyan művészek alkotásaival találkozhatunk, mint Botticelli, Raffaello vagy éppen Leonardo da Vinci. A palota építését Firenze hercege, I. Cosimo de’ Medici rendelte el a 16. század végén. Ő volt az, aki teljesen felszámolta a köztársasági intézményeket és nagyhercegséget épített ki. Ebben a palotában kívánta működtetni a főbb hivatalokat, a felső szinteken azonban, a művészetek nagy támogatójaként képtárat is létrehozott.
Sok más fejedelmet megelőzve a Mediciek szinte azonnal meg is nyitották a galéria kapuit az érdeklődők előtt. A képtár hatalmas és a reneszánsz alkotások mellett szép számmal találhatunk például ókori szobrokat is. Jegyeket érdemes akár hetekkel korábban is megvenni. A belépés egy negyedórás idősávra szól, így a sorbaállást is minimálisra lehet csökkenteni. Ha már bent vagyunk, akár egy fél napot is el lehet itt tölteni, de legalább két óra biztosan kell arra, hogy minden termet megnézzünk.
Palazzo Vecchio
A 13-14. század fordulóján épült gótikus palota egykor a Firenzei Nagyhercegség székhelye volt. A Pallazzo Vecchio (öreg palota) elnevezés a 16. században ragadt rá, amikor a Mediciek átköltöztek az Arno túlpartján található Pitti-palotába.
A Palazzo Vecchio ma a firenzei városháza, de múzeum is működik benne. Az épület előtti téren állt évszázadokon át Michelangelo Dávid-szobra. A bejárat mellett ma egy másolatot tekinthetünk meg.
Galleria dell’Accademia
A múzeumot az emberek 99%-a egy bizonyos szobor miatt keresi fel, ez pedig Michelangelo Dávidja (az eredeti). Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem tartozom ebbe a 99%-ba. Eleinte húztam is a szám, hogy miért kell plusz egy múzeumbelépőt váltanom. Olyan nagy az Uffizi, miért nem fért el ott ez a szobor? A válasz egyszerű. Galleria dell’Accademiában egy külön termet építettek, kifejezetten azért, hogy itt állítsák ki a műalkotást. Dávid eredetileg köztéri szobornak készült és 1873-ig a Palazzo Vecchio előtt állt, ám megóvása érdekében jobbnak látták beltérbe költöztetni.
A világ egyik legismertebb képzőművészeti alkotása igazi reneszánsz remekmű. A meztelenséget elvető középkori művészettel szemben Michelangelo teljesen fedetlenül ábrázolja Dávidot. A szobor kidolgozottsága jól példázza, mennyire fontos is volt a reneszánsz művészek számára az anatómia.
Akárcsak az Uffizibe, ide is jó előre megvettem a jegyem és reggel 9-kor itt indítottam a napom. Így is egészen sokan voltak, de ettől még élvezhető volt a múzeum. Bevallom őszintén, nekem jobban is tetszett, mint az Uffizi.
Piazzale Michelangelo
Ha már Michelangelo, nem mehetünk el szó nélkül a művészről elnevezett tér mellett sem. A Firenze történelmi központjától keletre fekvő dombtető tökéletes helyszínül szolgál a naplemente megcsodálásához. A Ponte Vecchiótól gyalog kb. húsz perc alatt közelíthetjük meg a teret, de buszok is járnak erre.
Naplementekor hatalmas tömeg tud itt kialakulni. Az első estémen éppen csak az előttem álló emberek feje felett tudtam elcsípni a lebukó napkorongot. A közeli és kicsivel magasabban fekvő Abbazia di San Miniato al Monte templomtól egyébként hasonló a kilátás és ide jóval kevesebben másznak fel.
Kulináris élvezetek
Rengeteg helyen olvastam a város népszerű paninis helyéről, az All’Antico Vinaioról, így én sem hagyhattam ki. Hatalmas sorok tudnak itt kialakulni, de mivel három üzletük is van egymás mellett, viszonylag gyorsan megy a kiszolgálás. A paninijük tényleg baromi jó, én is csak ajánlani tudom.
Firenze híres ízletes steakjéről is, a bistecca alla fiorentináról. A vastag marhaszeletet jellemzően egy fatányéron, véresen tálalják. Toszkánának ráadásul rendkívül finom vörösborai vannak, amelyek kiválóan passzolnak ehhez a húsételhez. Én a vásárcsarnok melletti Osteria Dell'Osso nevű helyre tértem be és túlzás nélkül életem legfinomabb steakjét fogyasztottam el.
Fontos tudnivalók
Firenze gyalogosan is könnyen bejárható, a főbb látványosságok ugyanis egészen közel vannak egymáshoz, a világörökség részét is képező városmagban. A buszokra és a villamosra az „At Bus” (Autolinee Toscane) nevű applikációban vagy helyi automatákban vehetünk jegyet. A városnak saját reptere is van, a legtöbb fapados légitársaság azonban csak Pisába repül. A firenzei reptér egészen kicsi, egy kifutó pályája van, és gyakran előfordul, hogy törölni kell járatokat. Az én hazafelé tartó járatomat pl. Pisába tették át, mert a British Airways nem tudott Firenzében landolni. Pisa csak egy óra tömegközlekedéssel, így talán érdemesebb onnan repülni.
További utazós tartalmakért kövess Instagramon, TikTokon és Facebookon is!
