Ha van olyan hely, amelyet biztosan nem hagyhatsz ki Európa smaragdzöld szigetén, az a nyugati part robosztus sziklafala. A Moher-sziklák és a közelben fekvő Burren Nemzeti Park egyszerűen megközelíthetők Dublinból is és tökéletes helyszínek akár egy egynapos kiránduláshoz is.
A kiszámíthatlan időjárás ellenére Írország valahogy azonnal belopja magát az ember szívébe. Ez történt velem is, bár hozzá kell tennem, hogy különösen jó időt sikerült kifognom idén áprilisban. Munkaügyben érkeztem Dublinba, de úgy gondoltam, meghosszabbítom a kiruccanást és megnézem az ország nyugati partvidékének legnépszerűbb pontjait is. Egy egynapos buszos kirándulásra fizettem be, melynek keretében a Moher-sziklákat, a Burrent és Galwayt látogattuk meg. Számos utazási iroda szervez utakat a híres sziklákhoz, én Tripadvisoron kutakodtam a legkedvezőbb opció után. Végül az Irish Day Tours túráját választottam, és sikerült egy kellemes napot eltöltenem a sziget nyugati felén.
A Dublin központjában található Molly Malone szobornál kezdtem a napot, innen indult a buszunk reggel 6:50-kor. Az idegenvezetőnk, Kevin már a városból kifelé vezetve is folyamatosan csepegtette az érdekes információkat Írországról, a fővárosról vagy éppen a Guiness-gyárról. Az M7-es autópályán, a Moneygall nevű falu mellett haladva például elmesélte, mekkora felhajtás volt itt 2011-ben, amikor Barack Obama meglátogatta az aprócska települést. A nagy eseményre egy bronzszobor és egy, az elnökről elnevezett útszéli pihenő is emlékeztet.
Délelőtt fél 11 körül érkeztünk meg a Moher-sziklákhoz, ahol körülbelül másfél óránk volt végigsétálni az ikonikus partszakaszon. A sziklák elsősorban üledékes kőzetrétegekből, agyagpalából és homokkőből állnak, legrégebbi részei kb. 320 millió évesek. A közel 200 méter magas szirt tetejéről tiszta időben 20-30 km-re is el lehet látni. Nagy szerencsém volt, ide érkezve ugyanis napsütés, kék ég és elképesztő kilátás fogadott.
Az ösvények mentén számos tábla figyelmeztet rá, hogy a kijelölt útról letérni, a korlátokon átmászni tilos. Ennek legfőbb oka a természet védelme mellett az, hogy az erős szél és a gyakori kőcsuszamlások miatt a sziklafal széle életveszélyes. 1993 és 2017 között 66-an vesztették életüket a szikláknál, ezek között azonban volt olyan eset is, amely valószínűleg szándékos öngyilkosság volt.
A csoportos kirándulások hátránya, hogy alkalmazkodni kell a szoros menetrendhez. Bevallom őszintén, én akár egy fél napot is el tudtam volna tölteni a festői sziklafal mellett, egy óra után azonban lassan vissza kellett indulnom a parkoló felé. Egy közeli pubban ebédeltünk, majd indultunk tovább a Burren Nemzeti Park felé.
A Burren név a gael „Boireann” szóból származik, jelentése pedig „sziklás föld”. Az egyedülálló karsztvidék évmilliókkal ezelőtt képződött, amikor a területet még víz borította. Nekem ez a táj talán még jobban is tetszett, mint a híres Moher-sziklák. Ebben talán az is benne van, hogy itt nem volt akkora tömeg, valamint – a sziklák méretéből adódóan – itt egészen közel lehetett sétálni a tenger hullámaihoz. Alig húsz percünk volt csak a szürkés partvidéken, indulnunk kellett ugyanis az utolsó állomásunk, Galway felé.
A Corrib-folyó torkolatánál fekvő Galwayt Írország fesztiválfővárosának is szokták nevezni. Száznál is több nagyszabású eseményt tartanak itt minden évben, így nem meglepő, hogy rengeteg turista keresi fel az óceánparti települést. A történelmi városmag felfedezéséhez nem kell sok idő, a színes házak között húzódó szűk utcák és a partmenti sétányok akár egy óra alatt is körbesétálhatók. Nekünk másfél órát biztosított a buszsofőrünk, ez pedig pont elégnek bizonyult. Felkerestem a központi Eyre teret, a katedrálist, átverekedtem magam a Latin negyedben hömpölygő tömegen, majd megpihentem a The Long Walk nevű partmenti utcában.
Galway hangulatos hely, de be kell vallanom, engem nem fogott meg annyira. Az egésznapos túra viszont beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Kegyes volt hozzám az időjárás, és a buszsofőrünk és egyben idegenvezetőnk is számos érdekes és szórakoztató beszámolóval szolgált. Egyedül, saját autóval biztosan hosszabban időztem volna el a festői partvidéken, de jó szívvel tudom ajánlati ezt a buszost kirándulást is.
További utazós tartalmakért kövess Instagramon és Facebookon is!
