Azt hiszem, Seattle inkább üzleti utak, mintsem nyaralások célpontja. Számos nagyvállalat mellett itt található például az Amazon, a Boeing és a Starbucks székhelye is. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy turistaként ne érezhetnénk itt jól magunkat. Itt született Jimi Hendrix, innen indult hódító útjára a grunge zene és vele együtt a Nirvana, a Pearl Jam és a Foo Fighters zenekarok is. Kimondhatjuk, van itt valami a levegőben az óceán illatán kívül.
Ország: Amerikai Egyesült Államok (Washington állam)
Népesség: 750 000 (elővárosokkal közel 4 millió)
Nyelv: Angol
Pénznem: Amerikai dollár (USD)
Évek óta volt egy furcsa vonzalmam Seattle városához. Az a fajta érzés ez, amikor tudod, hogy valami nagyon tetszeni fog, annak ellenére, hogy nem láttad. Pedig Seattle egyáltalán nem egy kommersz turistacélpont, nem is szerepel túl sokat amerikai filmekben, sorozatokban. Jó, persze ott van a Grace Klinika vagy a Szürke ötven árnyalata című joggal gyűlölt trilógia, de mégsem ismerjük a város tereit, épületeit.
Sok tervezgetés után végül 2018 novemberében sikerült eljutnom ide. Vancouverből autóztunk le, így életemben először szárazföldön léphettem át az USA határát. A családias hangulatú határátkelőnél szigorú úriemberek kérdeztek ki utazásom hátteréről, majd egy kedves papírcetlit tűztek az útlevelembe és felhívták a figyelmem, hogy az országból való távozáskor, mindenképpen adjam ezt át a határőröknek. Hallottam ugyan róla, hogy ez nem annyira egyszerű, mint ahogy először hangzik, de ekkor még bizakodtam. A részletekről majd később.
TÖRTÉNELEM
A város hivatalosan alig 150 éves, ez idő alatt azonban lakosainak száma megsokszorozódott, gazdasági súlya hol megnövekedett (pl. aranyláz), hol csökkent (1889-es tűzvész). Ma az USA legműveltebb, legirodalmibb városaként tartják számon.
Seattle az ország egyik „legfehérebb” városa is, hiszen a lakosság majdnem 92%-a fehérbőrű. A 19. század végén felkelések is zajlottak például a kínaiak ellen, ma azonban már a város lakosságát kifejezetten befogadónak tartják. Ezt mutatja az is, hogy jelentős létszámú és igen aktív LMBTQ közösség él itt, és Seattle ad otthont az ország egyik legnagyobb Pride fesztiváljának is.
LÁTNIVALÓK
Miután közel két óra alatt kellemesen leautóztunk Vancouverből (170 km), az első megállónk a Kerry Park volt. Szép időben remek kilátás nyílik innen a városra és akár a távoli havas hegycsúcsokig is ellátni. Annyira most nem volt szép idő, de ennek ellenére kellemes indítása volt ez a városnézésünknek.
A Pike Place Market a város elsőszámú látnivalója, évente közel 10 millió turista keresi fel. Nem vagyok nagy piacozó, de el kell ismernem, ennek a helynek különleges atmoszférája van. Nem egy hagyományos piacról van ugyanis szó. A domboldalba épült komplexumban tengeri herkentyűket, virágokat és egyéb vásárfiát áruló termelők mellett bárok, kávézók, éttermek, butikok és lemezboltok is helyet kaptak, sőt közel 500 ember az otthonának is mondhatja ezt a piacot.
Itt található a Market Theater (Piaci Színház) is, melynek jegyárusító irodája felé vezető sikátor az évek során egyedülálló látványossággá vált. A vörös téglafalakat ugyanis vastag rágógumiréteg borítja. Az gondolod, hogy ez undorító? Picit. A hagyomány 1993-ig nyúlik vissza, amikor is az itt játszó Unexpected Productions nevű formációt támogatók rágógumit és bele aprópénzt nyomtak a falra. A színház vezetősége többször megpróbálta lekaparni a nyálkás falragaszokat, egy idő után azonban feladták és elfogadták a különleges szokást. Azóta már az én rágóm is ott van a falon, ha elszáradva földre nem hullott azóta.
A városfejlesztési tervek irányát jól mutatja az a tény, hogy az óceánparton végigfutó többszintes autóutat ottjártunkkor éppen készültek lebontani, mivel annak helyét egy korszerűbb földalatti út vette át. Seattle igy hamarosan gyalogosan is bejárható partszakaszt kaphat a beváros szomszédságában, ami azt gondolom, igencsak dobni fog a városképen. Jelenleg ugyanis, csak nehézkesen közelíthetjük meg a vizet. Hogy mégis közelebb kerüljünk az élet forrásához, felültünk a közvetlenül a parton álló óriáskerékre. Hozzá kell tenni, hogy az éjszaka hevében, szakadó esőben tettük ezt, úgyhogy a városi panorámát gyakorlatilag egyáltalán nem tudtuk élvezni, de ennek ellenére jó buli volt.
Az város igazi attrakciója azonban az 1962-es világkiállításra épült Space Needle.
Sok toronyházban, kilátóban, tévétoronyban voltam már, ennyire komplex, „turistabarát” élményt azonban szinte egyik sem adott.
A 184 méter magas építmény tetejére 41 másodperc alatt juthatunk fel üvegfalú liftekkel. A kilátószinten egy baromi egyszerű, mégis izgalmas megoldással döntött védőfalakat építettek, így az üvegnek nekidőlve tekinthetünk le a mélybe. Alig néhány hónappal a látogatásunk előtt adták át a világ első forgó üvegpadlóját. Ez leírva szintén nem tűnhet nagy dolognak, de valójában szuper érzés lehasalni és magunk alatt figyelni a várost.
A Speece Needle szomszédságában egy kiállítást is megtekinthetünk. A 2012-ben nyílt Chihuly Garden and Glass nevű múzeumban Dale Chihuly üvegmunkáit csodálhatjuk meg, belső kiállítótermekben és külső kertekben egyaránt. A Space Needle belépőjegyei 32 és 38 dollár között (kb. 10 000 Ft) mozognak, míg a kiállítással együtt 59 dollár (17 000 Ft) egy felnőtt jegy.
Róma (és sok más város mellett) Seattle is hét dombra épült. Ezek közül a leghíresebb a Capitol Hill, mely a város éjszakai életének és egyben LMBTQ közösségének központja is. Mi is benéztünk egy-két bárba, persze szigorúan a városnézés részeként.
Így történhetett meg, hogy az első sörünket szürcsölgetve körbenéztem a teljesen jellegtelen amerikai kocsmában, és konstatáltam, hogy körülöttünk mindenki férfi. Ez még nem lett volna olyan furcsa (a Gerlóczy utcai borozóban is hasonló szokott lenni a nemek aránya), de amikor a kivetítőn egy nagyon furcsa sonkatekercs jelent meg, egy kicsit én is ledöbbentem. Mert az bizony nem egy sonkatekercs, hanem egy fityma volt. Ezzel a kis történettel csak azt szerettem volna szemléltetni, mennyire nyitott is a lakosság itt, hiszen semmilyen kiírás vagy szivárványos zászló nem jelezte, hova érkezünk. Egy áltagos amerikai bárban éppen tematikus este volt. Egy nagyon furcsa randiest volt ez (legalábbis számunkra), de nem is ez a lényeg. Jót nevettünk a saját megszeppenésünkön és a nagy ijedségre meg is ittunk még egy sört.
Hosszú éjszakák után pedig örömteli lehet a reggel egy jó kávéval. Ahogy korábban már említettem, Seattle-ben van a Starbucks székhelye, és itt található az első üzletük is. A Pike Place Market szomszédságában térhetünk be az 1971-ben nyitott kávézóba, ahol az azóta is az eredeti dizájnelemek (a zöld helyett például barna hableány) hirdetik, hogy itt bizony kávét lehet vásárolni.
Európaiként furcsa lehet a Starbucks-jelenség, de ha valaki ivott már igazi amerikai kávét (fekete színű, nyomokban kávét tartalmazó forróvíz), akkor tudhatja, hogy igenis megér 4 dollárt (kb 1000 Ft) egy közepesen jó latte is.
A PAPÍRCETLI
Hazafelé próbáltam leadni a határon kapott papírkámat, a reptéri határellenőr azonban azt mondta, majd a gépen elveszik tőlem. Ez persze nem történt meg, így nem sikerült visszajuttatnom az amerikai hatóságoknak ezt a nagyon fontos okiratot. Luca barátnémtól azonban tudom, hogy postán is vissza lehet küldeni ezt az A6-os méretű papírfoszlányt. Nehogy ezen múljon egy jövőbeli amerikai kirándulásom, visszapostáztam.
ÖSSZEGZÉS
Plátói szerelmem Seattle városával végül beteljesedett. Mindössze két napot töltöttem el a városban, de ez idő alatt azonban egy kellemes, élettel teli metropoliszt ismertem meg. Számomra ez egy igazi „hipszterváros”, a szó legjobb értelmében. Egyáltalán nem egy kommersz, turistacsalogató hely ez.
Seattle egyedi, különleges, néha talán furcsa is. Pont, mint egy jó könyv.
