A Kandy és Ella között, festői tájakon haladó vasútvonal az utóbbi évtizedekben az ország egyik legnépszerűbb látványosságává vált. Hiába a 30 km/órás átlagsebesség, turisták százai tódulnak fel szinte minden járatra. Ha viszont felkészületlenül érkezel, könnyen le is maradhatsz a buja erdők és lankás teaföldek látványáról.
Mondják, hogy az út a fontos, és nem a cél – a Srí Lanka-i utazásoknál ez hatványozottan igaz. Na nem a szinte egész napot igénybe vevő, Európa és Dél-Ázsia közötti repülőút miatt. Srí Lanka tájai azok, amelyek igazán különlegessé tehetik a hosszú autózásokat vagy éppen vonatozásokat. Az elmúlt években Srí Lanka-i vonatokon készült turistafotók százai jöttek szembe velem a különböző közösségi oldalakon, így nem volt kérdés, hogy nekem is végig kell járnom ezt az utat.
Jegyeket már 1-2 eurónyi Srí Lanka-i rúpiáért is lehet váltani, de itt jön a csavar! A helyjegyeket egy hónappal korábban kezdik árusítani (személyesen vagy ezen a holnapon), és jelentős részüket a helyi utazási irodák vásárolják fel. Ők ezután sokszoros áron adják tovább ezeket a turistáknak. Az indulás napján az állomáson lehet sima, nem helyre szóló jegyet is venni, arra viszont fel kell készülni, hogy általában tömve vannak a vonatok.
Én egy négyfős társasággal utaztam Kandyből. Nagy csomagjaink is voltak, így úgy ítéltük meg, jobb, ha kifizetjük a borsos 45 eurós jegyeket egy utazási irodánál. Őket a GetYourGuide-on találtam. Természetesen érdeklődtünk az állomás kasszájánál is, de 5 nappal korábban már egyetlen helyjegyük sem volt.
Szkeptikus voltam, de végül nemcsak mi, hanem a csomagjaink is felfértek. A kocsiban mozdulni sem lehetett, úgyhogy ez tényleg nem volt kis szó. Az utazási iroda egyik munkatársa az Kandy állomásán várt minket, és segített minden lépésnél. Az is kiderült, hogy ők is csak sima, nem helyre szóló jegyet vásároltak nekünk. Hogyan tudták mégis garantálni a helyünket? Négy embert elutaztattak Colombóból Kandyig, hogy ott az ő üléseiket foglalhassuk el.
Csak az első osztályú kocsikon van légkondicionáló. Itt értelemszerűen nem szabad kinyitni az ablakokat, úgyhogy fotózás miatt én mindenképpen másod- vagy harmadosztályon szerettem volna utazni. A kettő között nincs sok különbség: a harmadosztályú kocsikon fapadokon, míg a másodosztályon párnázott ülésekben élvezhetjük a kilátást. Végül az utóbbi mellett döntöttünk.
Hivatalosan 6-7 óra az út Elláig, viszont a gyakori késések miatt érdemes legalább 8 órával számolni. Mi is lerobbantunk egyszer, és közel egy órát álltunk egy kanyarban. A vonatút sűrű dzsungeleken és idilli teaültetvényeken vezet. A leglátványosabb szakasz a Nanu Oya és Ella közötti hegyvidék. Sokan csak erre a részre váltanak jegyet. Én nem bántam meg, hogy végül szinte az egész napot a vonaton töltöttem. Igazi kulináris utazás is volt ez. Mellettünk folyamatosan járkáltak a különböző árusok, akiktől mindenféle helyi csemegét lehetett vásárolni. A kilátás pedig szinte végig fantasztikus volt.
Nem ritka, hogy a vonatból kilógó turisták balesetet szenvednek. Ha te is így fotózkodnál, vagy élveznéd a menetszelet, légy nagyon körültekintő! Éles kanyarok és hirtelen felbukkanó alagutak tűnhetnek fel, ráadásul maga a vonat is időnként nagyokat rázkódik.
További utazós tartalmakért kövess Instagramon, TikTokon és Facebookon is!
Comments