Az Atlasz-hegység lábánál fekvő Marrákes Marokkó negyedik legnagyobb városa. Történelmi emlékeinek, nyüzsgő piacainak és lenyűgöző építészeti alkotásainak köszönhetően ez az országba látogató turisták egyik legkedveltebb célpontja. Nem véletlen, hogy Marokkó is erről a helyről kapta a nevét.
Régóta szerettem volna megcsodálni Marrákes (francia írásmóddal Marrakech) vöröses épületeit és nyüzsgő bazárjait, a pandémia azonban 2021-ben keresztbe húzta a számításaimat. Idén azonban friss lendülettel vetettem bele magam a szervezésbe, novemberben pedig sikerült is felkerestem négy marokkói várost: Marrákest, Fezt, Chefchaouent és Rabatot.
Marokkó évszázadokon át Marrákesi Királyságként volt ismert, sőt több nyelvben (pl. perzsa és urdu) továbbra is Marrákesként hivatkoznak az országra. A közel ezeréves település többször volt Marokkó fővárosa és a mai napig az ország szimbólumának számít. Bár az adminisztratív központ ma már Rabat, Marrákes továbbra is az afrikai ország leglátogatottabb városa.
Dzsema el Fna
Marrákes óvárosa (medina) 1985 óta az UNESCO világörökségi helyszíneinek egyike. Legforgalmasabb pontja a hatalmas főtér, a Dzsema el Fna. Ez Afrika egyik leghíresebb tere, ahol zenészek és mutatványosok szórakoztatják az erre járókat, de lehet is kapni helyi finomságokat és ajándéktárgyakat is. A tért körülvevő épületekben számos étterem működik, a teraszokról pedig remek kilátás nyílik a forgalmas piacra.
Kutubia-mecset
A főtértől nem messze található a város egyik jelképe és a marokkói építészet egyik kiemelkedő alkotása a Kutubia-mecset. A 77 méteres, díszes minaret a 12. század óta magasodik Marrákes fölé. Az épület északnyugati oldalán az egykori imaterem romjait tekinthetjük meg. A többszáz hívő befogadására alkalmas terem nagy valószínűséggel egy 1755-ös földrengés alkalmával omlott össze. A mecset belseje csak muszlimok számára látogatható, kívülről viszont mindenképpen érdemes körbejárni a nem mindennapi épületet.
Bazárok
A marrákesi medina szűk, kanyargó utcáiban könnyen eltéved az ember, különösen, ha először jár a városban. Az óváros területe azonban nem túl nagy, így akkor sincs nagy gond, ha elveszünk az árusok sűrűjében. Árcédulákat szinte sehol nem fogunk látni, a kereskedők ugyanis készek alkudozni a vásárlókkal. Ha hűsítenéd magad egy itallal nézelődés közben, ajánlom a frissen facsart gránátalmalevet. Szinte minden sarkon áll egy stand.
Badi-palota
Az egykori királyi rezidenciát az „aranykirályként” is emlegetett Ahmad al-Manszúr szultán építtette az 1500-as évek végén. Ő volt a szaadita dinasztia leghosszabban uralkodó tagja. 54 évig volt a trónon, ez idő alatt pedig nem sajnált sem időt, sem pénzt palotája díszítésére. A messzi földről hozatott arannyal és márvánnyal díszített udvar a muzulmán világ egyik legimpozánsabb királyi rezidenciája volt.
A szultán halálával véget ért a szaaditák uralma Marokkóban, a palota pedig elhagyatottá vált. Ma ez a város egyik legnépszerűbb látványossága, ahol többek között a Kutubia-mecset 12. századi imaszékét is megcsodálhatjuk. Nem mellesleg a tetőteraszról remek kilátás nyílik az egész városra.
Bahia-palota
A Badi-palotával ellentétben a 19. század végén épült Bahia díszes termeit ma is szinte eredeti formájukban csodálhatjuk meg. A palota építését Marokkó nagyvezíre (a szultán utáni második legmagasabb rangú személy) rendelte el 1859-ben, később pedig a fia tovább bővítette és díszítette.
Az ország francia uralma alatt az épület a gyarmatot irányító tábornok rezidenciája lett, majd a függetlenség kikiáltása (1956) után V. Mohammed király vette birtokba. Fia, II. Haszan király végül múzeummá alakíttatta a palota egy részét, bizonyos termekben azonban még a mai napig tartanak fontos állami eseményeket.
Ibn Juszuf-medresze
Számomra Marrákes fénypontja egyértelműen ez az épület volt. Az egykori iskola az Ibin Juszuf szultánról elnevezett mecsethez kapcsolódik. Az itt tanuló diákok a Korán értelmezésén túl természettudományokat, jogot és irodalmat is hallgattak.
Egykor ez volt Észak-Afrika legnagyobb oktatási intézménye, amely közel 800 diák befogadására volt alkalmas. A ma már múzeumként működő épület idén nyitott meg újra éveken át tartófelújítási munkálatok után.
Jardin Majorelle
Az indigókék főépületéről híres birtok Marokkó leglátogatottabb turistacélpontja, évente közel egymillióan keresik fel. Ennek fényében talán nem annyira meglepő, hogy a bejáratnál hosszasan kígyózó sorokra lehet számítani szinte bármely napszakban. Érdemes online jegyet foglalni, ha nem szeretnénk órákat várni a tűző napon.
A kertet egy francia tájképfestő, Jacques Majorelle kezdte építeni 1924-ben. Az impozáns birtokot később Yves Saint Laurent divattervező és élettársa, Pierre Bergé vette meg. A közel 300 növényfajt felvonultató kert és az egyedülálló épületek valóban rendkívül látványosak, a tömeggel viszont nem mindig egyszerű megbirkózni.
További utazós tartalmakért kövess Instagramon, TikTokon és Facebookon is!
