Kanada egyetlen francia nyelvű tartományának fővárosában még ma is macskaköves utcákon, 17. századi házak között sétálhatunk. Három napos itt-tartózkodásom során azonban rájöttem, hogy az építészet csak egy kis része Québec különlegességének.
Ország: Kanada (Québec tartomány)
Népesség: 500 000 fő (elővárosokkal 800 000)
Nyelv: francia
Pénznem: Kanadai dollár (CAD)
Kilencedik hónapja éltem Kanadában (Alberta tartományban), amikor egy szeles májusi reggelen végre repülőre szálltam, hogy átszeljem a fél kontinenst Québec tartomány felé. Mindenképpen szeretettem volna ellátogatni ide, Kanada egyetlen francia nyelvű régiójába, ezt azonban a nagy távolság miatt sokáig halogatnom kellett. Azt gondoltam, ennyi idő után már nem érhet kultúrsokk az országban, de rá kellett jönnöm, hogy Québec egy külön világ Kanadán belül.
Régóta foglalkoztat a nemzeti identitás gondolata és az, hogy mi lehet az a "kötőanyag", ami egységgé kovácsolhat egy bizonyos területen élő embereket. Az egységes Németország megteremtésekor például ott volt a nyelv, az Amerikai Egyesült Államoknál a függetlenség és szabadság eszménye, ugyanakkor Kanadával kapcsolatban nehéz egy egyértelmű kapcsot találni. Ez a Föld második legnagyobb országa, lakossága rendkívül sokszínű, ráadásul Québec tartomány esetében évszázadok óta fel-fellángol az autonómia és a függetlenség gondolata.
A többi kanadai tartománnyal ellentétben itt a francia az egyetlen hivatalos nyelv és a francia hagyományok még ma is erősen élnek a helyiekben.
Az az érzésünk is lehet, hogy ők maguk is igyekeznek elhatárolni magukat Kanada más részeitől. Québec legnagyobb városában, Montéalban a lakosság közel 60 százaléka beszél franciául és angolul is, míg a tartomány többi részén, így Québec városában is (a továbbiakban Québec City), akár egy kávé rendelésekor is nehézségekbe ütközhetünk, ha nem beszélünk franciául.
TÖRTÉNELEM
Québec City volt az első mai értelemben vett város Kanada területén. Neve valószínűleg egy őslakos kifejezésből származik, melynek jelentése "ahol a folyó összeszűkül". Később erről a településről kapta a nevét a tartomány is.
A várost franciák alapították 1608-ban és hamar az itt létrejövő Új-Franciaország nevű gyarmat fontos kikötőjévé vált. 1763-ban a hétéves háborút lezáró párizsi békeszerződés értelmében a gyarmat teljes területe brit fennhatóság alá került. Így lett része egy francia nyelvű, francia jogrendszert használó, többségében római katolikus vallású közösség egy brit hagyományokkal rendelkező államszövetségnek, a későbbi Kanadának.
Az 1960-as években zajlott úgynevezett csendes forradalom alatt jelentős változások történtek a tartomány politikai és kulturális életében. Csökkent az egyház befolyása, gyors ütemben növekedett a gazdaság, ezzel párhuzamosan pedig megerősödtek a québeci függetlenséget hirdető erők.
Népszavazást is tartottak az elszakadásról, végül azonban a bennmaradást támogatók kerültek többségbe.
ÉGHAJLAT
Köztudott, hogy Kanadában általában hideg van. Arra azonban sokan nincsenek felkészülve, hogy tényleg csontig hatoló, farkasordító (és még sorolhatnám a jelzőket) hideg van. Québec City esetében is gyakoriak a -20 fokos téli minimumok, nyáron pedig +30 fok körül is alakulhat a hőmérséklet. Az előbb említettek miatt Kanadára általánosan igaz, hogy érdemes nyáron utazni. Én május elején látogattam el Québecbe, és a szél még rendesen csípte az arcomat, valamint túl sok levél sem volt még a fákon.
LÁTNIVALÓK
Európai ember számára kevésbé lehet különleges Québec City látképe, ugyanakkor el kell ismerni, hogy a várfallal határolt óváros (Vieux-Québec) egyedülálló Észak-Amerikában.
A város leghíresebb épülete és egyben a világ állítólag legtöbbet fotózott hotelje a felsővárosban magasodó Château Frontenac. A szálloda egyike a Canadian Pacific Railway vasúttársaság megrendelésére készült hoteleknek, melyeket a 19-20. század fordulóján építtettek a kandai turizmus fellendítése céljából.
A hotel mellett halad a Terrasse Dufferin, egy szikla menti sétány, melyről lenyűgöző kilátás nyílik a Szent Lőrinc-folyóra. A promenádon végigsétálva eljuthatunk az Ábrahám-mezőre, ahol 1757-ben a britek legyőzték a franciákat és átvették az irányítást Québec felett.
A felsővárosból a "nyaktörő lépcsőn" (Escalier casse-cou) vagy egy sikló segítségével juthatunk le az alsóvárosba. Itt szintén kanyargó macskaköves utcákon andaloghatunk butikok, kávézók és ajándékboltok mellett.
A város egyik legkülönlegesebb pontja a Place-Royale, amely ma is szinte ugyanúgy néz ki, mint 1730-ban.
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy több házat is az 1960-as években építettek újjá, illetve újítottak fel.
Háromszáz éve itt áll ugyanakkor a Notre Dame des Victoires templom, a tér közepén pedig XIV. Lajos király szobra ékeskedik a francia időkre emlékezve.
Nem messze a Place-Royaltól található a Civilizáció Múzeuma (Musée de la civilisation), ahol Québec történetében mélyedhetünk el egészen az őslakos civilizációktól napjainkig. Látványos és érdekes tárlataik vannak, a quebec-i csendes forradalomról szóló szekciót különösen élveztem (talán a második bekezdéseimben tárgyalt fétisem miatt).
Québec tartomány mottója 1978-ig az igazi turistacsalogató "A szép tartomány" (La belle province) volt, ekkor azonban a (picit) nacionalistább "Emlékezem" (Je me souviens) jelmondatra cserélték. A környék szépsége persze azóta is gyönyörű és nem csak Quebec City óvárosában. Alig félórás autózás után juthatunk el a 84 méteres Montmorency-vízeséshez, amely bár kevésbé monumentális, mint nagytestvére a Niagara, mégsem okoz csalódást. A túraútvonalak meglepően közel haladnak a habokhoz, így a kilátás mellé egy kis vízpermetet is kaphatunk az arcunkba.
JE ME SOUVIENS
Mire fogok emlékezni Québec Cityből? Az arcomat csípő májusi szélre és a hangulatos macskaköves utcákra mindenképp. Kevés hely van, ahol így el lehet merülni a történelemben, ráadásul korábban egészen keveset tudtam erről a különleges városról, illetve Québec tartományról.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen szintű "franciasággal" fogok találkozni, ahogy azt sem, hogy ekkora problémát fog okozni, hogy nem beszélek franciául. Majd egyszer talán megtanulok... Addig is irány Montréal és québeci kalandjaim második része!
Köszönöm a fotókat MONO-nak
