• Magyarul Utazó

Vancouver - óceánparton, esőerdők szélén

Nem tudom, hogy a toronyházak mögött magasodó havas hegycsúcsok, az óceánparton ugráló fókák vagy a neonfényektől villódzó utcák varázsoltak-e el, de Vancouvernek mindig különleges helye lesz a szívemben.



Ország: Kanada (Brit Kolumbia tartomány)

Népesség: 600 000 fő (elővárosokkal 2 millió)

Nyelv: angol (sokak által beszélt még a kínai)

Pénznem: Kanadai dollár (CAD)




Sosem éltem Brit Kolumbiában, mégis mindig egy kicsit olyan érzés fog el itt, mintha hazatérnék. 2019 júniusában negyedik alkalommal látogattam el Kanada legnyugatibb tartományába, azon belül is Vancouverbe, és bár elsősorban a korábban megismert helyszíneket barangoltam be újra, mégsem unatkoztam egy percre sem.

Vancouver nem véletlenül szerepel a legélhetőbb városok listáján. Annak ellenére, hogy ez a kontinens egyik legsűrűbben lakott régiója, mégis mindenhol érezhető a természet közelsége. A belvárosban sétálva szinte minden utca végén megcsodálhatjuk az óceán hullámait és a metropolisz határában fekvő hegycsúcsokat.


Óceánparti erdő a Wreck Beach-nél

ÉGHAJLAT

A város a Csendes-óceán partján, a Burrald-félszigeten fekszik. Kedvező fekvésének köszönhetően ez Kanada egyik legkellemesebb éghajlatú régiója. A nyár jellemzően száraz, a maximum hőmérséklet pedig általában 20-25 fok között alakul, míg télen 1-2 fok körüli hőmérsékletre és sok csapadékra számíthatunk. Az itt élőknek hozzá kell szokniuk a borús időhöz, hiszen akárcsak a 170 km-re fekvő Seattle-ben, Vancouverben is viszonylag keveset süt a nap. A város környékén fekvő esőerdők azonban kárpótolhatnak a felhős égboltért. Ilyet viszonylag ritkán lát az ember, főleg ilyen közel a belvároshoz.




TÖRTÉNELEM


Az őslakosok már 8-10 ezer évvel ezelőtt létrehozták saját településeiket a mai Vancouver területén. Első európaiként a North West Company kereskedője, Simon Fraser lépett itt partra, a város azonban George Vancouver kapitányról kapta nevét, aki a belső öböl felfedezésekor több területet is brit nevekkel látott el.

Az 1890-ben épült világítótorony

Az 1860-as évekig csak néhány száz telepes érkezett ide, a Fraser-kanyoni aranyláz miatt azonban megindult a tömeges bevándorlás elsősorban az Egyesült Államok felől. Vancouver a 18-19. század fordulóján kezdett igazi nagyvárossá válni, amikor is ideérkezett a transzkontinentális vasút, Közép-Amerikában pedig megnyitották a Panama-csatornát. Furcsa lehet, de ennek a többezer km-re található csatornának köszönheti Vancouver, hogy kikötője nemzetközi jelentőségűvé vált, hiszen ez tette lehetővé, hogy a kanadai gabona könnyen átjuthasson az atlanti-óceáni útvonalakra.

A huszadik század közepén indult várostervezési munkáknak köszönhetően rengeteg magasház és közpark épült Vancouverben, így egy viszonylag kis területű, sűrűn lakott, mégis magas minőségű városi környezet alakult itt ki.


LÁTNIVALÓK



Vancouver az a hely, ahol céltalanul sétálgatni is igazi élmény. A legtöbb Észak-amerikai várossal ellentétben területe kicsi, így könnyen bejárható gyalogosan és biciklivel is. A belváros (downtown) egy félszigeten fekszik, így az óceánparti sétányokról megcsodálhatjuk a környező hegyeket és kikötőket.


Kikötő a Canada Place-nél

Az egyik legszebb partszakasz a Canada Place-nél található, amely otthon ad egy hotelnek, és egy kulturális központnak is. Itt éttermekben és bárokban mulathatjuk az időt vagy virtuálisan átrepülhetjük egész Kanadát a FlyOver Canada nevű szimulátorban. A közel félórás attrakcióra kb. 30 dollárért (kb. 6000 Ft) válthatunk jegyet, cserébe pedig igazi 4D-s, színes-szagos élményben lehet részünk. Az arcunkon érezhetjük például a süvítő szelet, miközben elrepülünk a prérin vágtató lovak felett. Ha pedig nem szeretnénk ennyi pénzt áldozni a lélegzetelállító látványért, elég csak a móló végéig elsétálnunk, ahonnan tökéletes kilátás nyílik az öbölre és a belvárosra egyaránt.


Partmenti sétány és a Siwash Rock a Stanley Parknál

Mosómedve a Stanley Parkban

A félsziget csúcsán elnyúló Stanley Park a kontinens egyik legnagyobb közparkja. Órákig el lehet itt barangolni a többszáz éves fák árnyékában. A park szélén húzódik a világ egyik leghosszabb óceánparti gyalogos és bicikliútja. A panoráma innen is lenyűgöző, ugyanakkor szép időben nem ritka, hogy igazi tumultus alakul itt ki. A bicikli bérlése sem feltétlen olcsó mulatság a városban. Mi egy, a parkhoz közeli kölcsönzőt vettünk igénybe és 30 dollárt (kb. 6000 Ft) fizettünk két óráért.

Meg kell emlékeznem arról is, hogy 2017 októberében ebben a parkban találkoztam először mosómedvével. A találkozót valószínűleg a mosómedve is élvezte, hiszen egy kis kekszet is elmajszolhatott a kezemből. 


A vancouveri naplemente szinte minden partszakaszról lenyűgöző látványt nyújt, de talán az English Bay Beachről a legszebb, és mindezt jókedvű, strandlabdázó vagy sört szürcsölgető helyeik társaságában élvezhetjük.

Rossz hír ugyanakkor, hogy a város élete szigorú szabályok közé van szorítva, és este 10 után szirénázó rendőrautók küldenek haza a beachről is, mivel a part 10 órakor bezár.

English Bay Beach

Hivatalosan ugyan alkoholt sem lehet fogyasztani közterületen, ezt azonban általában figyelmen kívül hagyják. Ha pedig el akarunk tűnni a "kopók" szeme elől, érdemes az egyetem melleti Wreck Beachet célba venni, ahol viszonylag szabadon érezhetjük jól magunkat akár egy üveg bor társaságában is (és még nudista strand is van).


Wreck Beach

Vancouver lakosságának mindössze 40%-a angol anyanyelvű, 30%-ának pedig kínai (kantoni vagy mandarin) az elsődleges nyelve. Nagy számban érkeztek a városba kínaiak (például az 1980-as években, amikor Hong Kong újra Kína részévé vált), akik létre is hozták saját városrészüket. Ezek a negyedek persze ma már nem számítanak kuriózumnak a nyugati világban, Vancouverben azonban még egy egyedülálló kínai kertet, a Dr. Sun Yat-Sen Gardent is sikerült építeni, ahol pár percre vagy egy csöndes félórára bárki Kínában érezheti magát.


Dr. Sun Yat-Sen Garden
Alig két utcával arrébb azonban egy teljesen más világ fogadja az idelátogatókat. Az East Hastings Street a város egyik híresen rossz környéke, ahol hajléktalanok sátrai és összeeszkábált kunyhói sorakoznak.

Erősen ajánlott a lábunk elé nézni ebben az utcában, hiszen bárhol beleléphetünk egy-egy eldobált injekciós tűbe. Sokkoló lehet ez a látvány, főleg a belváros szépsége és tisztasága után, ugyanakkor nem meglepő, hogy miért éppen Vancouverben koncentrálódik a hajléktalanság és a drogkereskedelem problémája. Az ingatlanáraknak ma már csak a csillagos ég szab már határt a városban. A régi, romos lakóépületekből luxushotelek épülnek, a szociális lakások száma pedig az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent. Nem mellesleg sok szerencsétlen sorsú ember érkezik ide az ország más részeiről is a viszonylag meleg telek miatt.

A Cambie és Water Street sarka a Gastownban

A közeli Gastown a város legrégebbi kerülete, valaha ez volt maga Vancouver (igaz, akkor még hivatalosan nem hívták így). Nevét egy Jack Deighton „Gassy” nevű hajóskapitányról kapta, aki itt nyitotta meg a település első kocsmáját. Ma is bárok, éttermek és butikok sorakoznak a környékbeli utcákon, a színes éjszakai kivilágításnak köszönhetően pedig éjjel-nappal jó hangulat uralkodik. Mi is betértünk itt egy helyi étterembe, hogy elfogyasszunk egy jó chowdert (tejszínes kagylóleves) és egy frissítő sört. A Cambie és a Water Street sarkán található a város egyik jelképe, egy 1977-ben épült gőzmeghajtású óra.


Az igazi buli azonban a Granville Streeten van, ahol naplemente után (amint elzavarnak a partról) azonnal kigyúlnak a neonfények, és mindenhonnan lüktető basszus kezd szólni. Akár egy ital, akár egy éjszakába nyúló parti erejéig érdemes ellátogatni ide. A SpeakEasy nevű bár lassan a törzshelyemmé válik; amikor a városban járok, muszáj meginnom itt egy sört. A vancouveri árakhoz képest nem is annyira drága, kb. 7 dollárt (1500 Ft) számolnak egy korsóért. Van azonban egy furcsa szabályozás, ami megzavarhatja az éjszakai idillt: két igazolványt (vagy egy igazolványt és egy, a nevünkkel ellátott bankkártyát) is fel kell mutatni, ha alkoholt vásárolnánk.

Granville Street

KÖZLEKEDÉS

Vancouver tömegközlekedése bár nem tökéletes, mégis az egyik legkiterjedtebb a kontinensen. Három metróvonal található itt, ezen kívül buszokat is igénybe vehetünk. A reptérről is könnyen, egy metróval (skytrainnel) juthatunk be a belvárosba, a buszok menetrendje ugyanakkor sokszor kiszámíthatatlan. Ha pedig a városon kívülre (például a Tsawwassen nevű kompmegállóba) akarunk eljutni, sokszoros átszállásra kell számítanunk. A jegyek ára az átutazott zónák függvényében változik. Ha csak egy zónában maradunk, akkor 3 dollárért (kb. 600 Ft), ha három zónát is átszelünk, akkor 6 dollárért (kb. 1200 Ft) vehetünk jegyet.


ÖSSZEGZÉS

Az óceán és a hegyek közelsége, a pezsgő kulturális élet és sok zöldfelület mind hozzátettek ahhoz, hogy Vancouver az egyik kedvenc városommá váljon.

Volt szerencsém mind a négy évszakban ellátogatni ide, és egyszer sem csalódtam. Az időjárás persze nem mindig (sokszor nem) tökéletes, a belvárosban gyakran alakulnak ki dugók, de egy kellemes félóra az óceánparton nekem mindent felülír.

A top 10 látnivalóért kattins ide!


Lapozz oldalra!


© 2020 Magyarul Utazom